FAE ALKOTÓTÁBOR - TALLÓS - 2026.07.10. - 12.

Élményekkel, alkotásokkal és barátságokkal gazdagodott a Felvidéki Alkotók Egyesületének tallósi alkotótábora

      Július 10. és 12. között ismét életre kelt a művészet a festői szépségű tallósi tóparton, ahol a Felvidéki Alkotók Egyesülete első alkotótáborát rendezte meg. A háromnapos találkozó a természet közelségében kínált lehetőséget arra, hogy képzőművészek és irodalmárok kiszakadjanak a hétköznapok rohanásából, és inspiráló környezetben hódoljanak alkotószenvedélyüknek. A tópart csendje, a lombos fák árnyéka, a víztükör nyugalma és a nyári napsütés olyan különleges hangulatot teremtett, amely számos festményt, grafikát, verset, novellát és egyéb irodalmi alkotást ihletett. A résztvevők nemcsak saját műveiken dolgoztak, hanem egymás munkáit is figyelemmel kísérték, véleményezték, ötleteikkel segítették, így a tábor a szakmai fejlődés mellett az emberi kapcsolatok elmélyítésének is kiváló helyszíne volt.

      A pénteki nap kiemelkedő eseménye volt Mikóczi Dénes festőművész, a Pro Megere Polgári Társulás elnöke és a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének tagja által tartott rendkívül érdekes előadás. A művész a barlangrajzok világába kalauzolta el a hallgatóságot, bemutatva az emberiség legősibb képzőművészeti emlékeit, azok jelentőségét és üzenetét. Ezt követően a linómetszetek művészetéről beszélt, ismertetve a technika sajátosságait, valamint betekintést engedett saját alkotói világába is. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást, amely nemcsak ismereteket adott át, hanem új inspirációt is nyújtott az alkotómunkához.

   A tábor azonban nem csupán a művészetről szólt. A közösen eltöltött idő, a jó hangulatú beszélgetések, az ízletes ételek, a baráti koccintások és az esti közös éneklések mind hozzájárultak ahhoz, hogy valódi közösségi élménnyé váljon ez a három nap. A nyári melegben sokan a tó hűsítő vizében is megmártóztak, ami tovább fokozta a gondtalan, családias légkört. Az alkotótábor bebizonyította, hogy a művészet képes összehozni az embereket, közösséget építeni, inspirációt adni és maradandó élményekkel gazdagítani minden résztvevőt. Az itt született alkotások nemcsak a természet szépségét és az alkotók érzésvilágát őrzik, hanem azt a szeretetteljes légkört is, amely végigkísérte az együtt töltött napokat.

    A Felvidéki Alkotók Egyesülete ezúton is köszönetét fejezi ki minden résztvevőnek, előadónak, segítőnek és támogatónak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a 2026-os tallósi alkotótábor ilyen sikeres és emlékezetes lehessen. Bízunk benne, hogy mindannyiunk szívében sokáig megmarad ennek a hétvégének az emléke: a közös alkotás öröme, a barátságok megerősödése, a nevetések, a dalok, a tópart varázsa és az együtt megélt pillanatok. Már most szeretettel várjuk a következő alkotótábort, ahol ismét együtt élhetjük át a művészet és a közösség összetartó erejét.

Az alkotótábor lakói a következő felszólítást kapták a szombati napon:

Kedves Táborozók!

Írjatok egy rövid novellát vagy verset a fenti tíz szó felhasználásával! Legalább öt szónak szerepelnie kell az írásban. A történet lehet humoros, romantikus, pikáns félreértéseken alapuló vagy teljesen abszurd – a lényeg, hogy szórakoztató legyen. A műfaj szabadon választható.

Íme egy tízes lista:

1. csipke

2. eperszem

3. pezsgő

4. félreértés

5.csók

6.szalmakalap

7.függőágy

8.sóhaj

9.kulcslyuk

10.papucs

A tábor alkotói felhívására készült műveket szombat este mutatták be és olvasták fel a szerzők:

Mezzei Sanyi: A leskelődő

Benéztem a kulcslyukon,

Papucs volt a lábakon.

A függőágyban szalmakalap,

Csók és sóhaj, de számon lakat.

​Elmondjam, ne mondjam?

Itt félreértés nem lehet.

Eperszem és csipke

Legyen most név helyett.

​Pezsgőzött, és... na,

Képzelheted!

Szarvas Attila: Mint egy kulcslyukon

Mint egy kulcslyukon leskelődve, látom a világot,

Hogy lesznek tettekből, megvalósult álmok.

Félreértésekből humoros, romantikus történetek,

Elcsattanó csókból, váratlan szerelmek.

Mintegy kulcslyukon leskelődve látom a létet,

S néha megfricskáz ez a bolond élet.

Hiába mondom, vén vagy, öreg már szerelmesnek,

Mégsincs vége még a romantikus történetnek.

Hiába nézném függőágyból, szalmakalap takarásból,

Magához ránt mindaz, mit látok a világból.

Halk, szerelmes sóhaj száll fel az égbe,

Összeborul két test, egymásra talál két lélek.

Csók csattan, tisztázódik nem félreértés,

Egymásért dobban két szív, már nem kérdés.

Felköszöntésre két pohár pezsgő, szélén eperszem,

Csipke alól sóhaj, csók csattan én nem veszekszem.

Szarvas Attila 2026. jún.11.

Hangácsi István: A tallósi FAE táborba

Bétettem a szalmakalapom a táskába,

hogy hűsön legyen a fejem majd a táborba.

A függőágy hát már nem fért bé a táskába.

Így a földön feküdtem minden este a táborba.

A papucsom se fért így be a táskába

Sóhajtottam is nagyokat a táborba

Félreértés ne essék,van még hely a táskába,

De egy tál eperszemet is készítettem a táborba

Ha azok se férnek majd a táskába

Kitől kapok csókot én a táborba.

Pezsgőt bontunk,vígan leszünk a FAE táborba,

Hogy ne legyen gond,amit hazavigyünk a táskába .

Pammer Gita: Ring a hold

Függőágyban ring a hold

csodás csipkeruhája,

mint menyasszony, kit átkarol 

szerelmetes párja.

Sápadt arcán könnye csillan

szomorú a drága

egyedül a nagyvilágban -

neki nincsen párja.

Nyári szellő átkarolja

ő is egymagában,

magányosan járja táncát

a végtelen tájban.

Lágy az éjjel, eső hull

csendesen a tájra,

ringatózik a Hold

pezsgő ritmusára.

Szalmakalap libben

szellőnek imája,

sose érjen véget

az éjjel románca.

Együtt táncolnak

az eső ritmusára,

csókot lehet a szellő

a Hold homlokára.

Tallós, 2026. 07. 11.

Pammer Gita: A bizonyíték

Az éjszaka csendjét megtörte a távolból felhangzó vadászsólyom sikolya. A hirtelen fellobbanó szellő felborzolta a fák lombjait. A levelek sóhajtozva, imbolyogva hullottak a földre. Óvatosan lépkedtem, de a száraz avarban a lépteim így is messzire hallatszottak. Sietve indultam el, így csak az előszobában heverő papucsomba léptem bele. A nagy kapkodásban az ajtót sem zártam be, pedig kétszer is megpróbáltam remegő kezemmel a kulcslyukba találni. Itt nem változott semmi!

A függőágy lágyan ringatózott a szélben, pedig hányszor figyelmeztettem őt, hogy ha nem akasztja le, rövidül az élettartama. Semmire sem vigyázott!

A teraszon a vacsora maradványai… két pezsgőspohár. A pezsgőfürdő szélén eperszemek hevertek szanaszét… a volt nejem szalmakalapja és a sejtelmes csipkebugyi. Hát megvan a bizonyíték. A névtelen üzenet, amelyet az éjszaka közepén kaptam bizonyítást nyert.

Összeomlottam, mert én még bíztam benne, hogy Évával helyre jönnek köztünk a dolgok és forró csókjait újra érezhetem a számon.

Tallós, 2026. 07. 11.

Farkas Gábor: Kacér gondolat

Függőágyon pihengettem

lombos akácfa alatt,

szalmakalap fejem búbján,

nyár szülte e gondolat.

Félreértés az ne essék,

nem gyakori s nem való

kulcslyukon át kukucskálni,

veszélyes és bosszantó.

De a látvány szemfényvesztő

volt, és bennem megmaradt:

kis szobában üveg pezsgő,

pár eperszem szétszaladt.

Felkelő nap sugarában

ragyogott az alakod,

csipke fedte tested, csoda,

ajtód előtt papucsok.

Álmom voltál, vagy és leszel,

nem csupán egy gondolat,

boldogságunk története

meseszerű, s az marad.

Tallós, 2026. 07. 11.