SZARVAS ATTILA


Behunyt szemmel


Behunyt szemmel, csendesen várom,

Ábrándozva lesem, hogy jöjjön az álom.

Hozzon valami édeset, nem baj ha nem igaz,

Mézédes csók az imádottól, hoz vigaszt.


Plátói a szerelem, senki sem tud róla,

Tanuja nincs is, csak az álmodó róna.

Az is, csak épp ott volt, amikor álmodtam,

Amikor álmomban, két kezed megfogtam.


Ott volt a róna, benne a pagony,

Látták az álom mosolyt is, ajkadon.

Mert álmomban, amikor ott voltál,

Te is, boldogan mosolyogtál.


Te is álmodtál egyet, ami jó volt,

Elfordult szemérmesen, a vén, öreg hold.

Pedig ő látott már hasonlót, nem is egyet,

Haszontalan, plátói, de igaz szerelmet.

A Felvidéki Alkotók Egyesületének individuális tagja.